CSODÁLATOS LINZ! - Lukácsy Klaudia


Már felsőfokú tanulmányaim kezdetekor érdeklődtem a külföldi tanulmányok és lehetőségek iránt. Így elsőévesként részt is vettem a Benedek Elek Pedagógia Kar által megszervezett erasmus tájékoztatón, ami még inkább felkeltette az érdeklődésemet. Az egyetem honlapján a fogadóintézményeket böngészve, egyértelműen a német nyelvterület adta lehetőségeket vettem figyelembe. Mindenképp a német nyelvtudásom fejlesztését helyeztem előtérbe, ezért a Németországban és Ausztriában lévő egyetemek után kutakodtam. Majd miután beadtam a pályázatomat, nagy izgalommal vártam eredményét. A várakozást követően nagy örömmel olvastam az erasmusos értesítőt, miszerint a következő, azaz a harmadik szemeszteremet Linzben a Private Pädagogische Hochschule diákjaként Ausztriában tölthettem. Ugyanezen helyre három csoporttársam pályázata is pozitív elbírálást nyert, így négyen utazhattunk Linzbe. Miután értesültünk a jó hírről, egyszerre felvettük a kapcsolatot az osztrák egyetem koordinátorával. Herr Kuschnigg, akihez a kint létünk alatt bármilyen problémával fordulhattunk, levelében a Private Pädagogische Hochschule új hallgatóiként köszöntött minket, azonnal intézte az egyetemre való bejelentkezésünket, a kollégiumi elhelyezésünket és tantárgylistát is küldött. A rengeteg tárgy között nagyon sok tárggyal szimpatizáltam, de a végleges tárgylista természetesen csak kint konkretizálódott októberben. Miután a kiutazás időpontja egyeztetve volt a koordinátorokkal, szeptember 29-én reggel a társaimhoz hasonlóan autóval indultam Linzbe. A rengeteg bőrönd miatt ez a megoldás tűnt a legpraktikusabbnak, családom is támogatta és segítette kiutazásomat. Miután megérkeztünk, megkerestük a kollégiumot, mely az egyetem hatalmas modern épülete mögött helyezkedett el. A bejáratnál egy fiú várt minket a szobánk kulcsaival. Megmutatta a kollégiumot, melyben a második emelet egyik szobája vált kinn tartózkodásom alatt az otthonommá. Mind nagyon örültünk, hogy egy kis komfortos külön szobácska várt minket. A folyosó végén közös konyha és fürdőszoba volt kialakítva a szinten lakó lányoknak. A hét minden hétköznapján takarítónő takarított, aki minden kedden a szobákat is rendbe rakta és tisztává varázsolta. A koleszos elhelyezésünk nagyon praktikus és kényelmes volt, hiszen az egyetemhez legközelebb lévő koleszban kaptunk férőhelyet. Sőt, ahhoz hogy az egyetemhez jussunk nem csak, hogy buszozásra és sok gyaloglásra nem volt szükség, még az utcára sem kellett kimenni. A kollégiumból egy üvegfolyosón átsétálva juthattunk az egyetemre. Ez nagyon előnyös volt, hiszen mi a Wintersemestert töltöttük itt. Miután bepakoltam az összes cuccomat és berendezkedtem, a következő napokban megismerkedtem a kollégium vezetőjével, akinél minden hónapban, készpénzben adtam le a koleszdíjat. Majd Herr Kuschnigg összehívta az összes erasmusost egy megbeszélésre és körbevezetett minket az egyetemen, mely még hatalmasabbnak tűnt, mint kívülről. Jártunk a tantermekben, a tornateremben, az uszodában, az egyetem közepén lévő kiskápolnában, tehát az összes zugában az alaksortól a tetőtérig, mely mind helyet ad a temérdek, számunkra is elérhető órának és érdekes foglalkozásnak. Az egyetem éttermét is megtekintettük, ahol pár euróért elképesztően finom osztrák fogásokat ismerhettünk meg. Ezt követően megismerkedtünk a kinti online rendszerrel, ahol a tárgyaink végleges felvétele is megtörtént. Az erasmusosok számára három alapvető kötelező kurzus jelent meg: Europapraktikum, Deutschkurs és a Schulpraxis. Ez utóbbi iskolai gyakorlat helyett én és a soproni csoporttársaim is, szociálpedagógus hallgatókként, szociálpedagógiai gyakorlatokon vehettünk részt. Melyet szintén Herr Kuschnigg szervezett meg nekünk. Jártunk gyermekpszichiátrián és S.O.S Kinderdorfban is, melyek összehasonlítási lehetőségként szolgáltak, a magyar intézményekhez képest. Ezen kívül még számos érdekes tárgyat hallgathattunk, például: Lernstörung, Entwicklungsberatung, Auserschulische Lernorte, ez utóbbi különösképp izgalmas volt számunkra, hiszen számos linzi és környékbeli nevezetességet meglátogattunk, megismerkedhettünk történetükkel. A német órák is nagyon aktívan is gördülékenyen teltek, hiszen oktatónk a szabad beszédre és a nyelvfejlesztésre helyezte a hangsúlyt. Érdekes és hasznos volt németet tanulni német környezetben.  
Amikor megkaptam az órarendem a pedagógiai egyetemen Linzben, és láttam, hogy van egy kis szabadidőm, gondoltam keresek olyan elfoglaltságot, mely még inkább a nyelvhasználatra ösztönöz. Szerettem volna valami érdekes időtöltési lehetőséget találni, így a gyermekfelügyelet mellett döntöttem, szabadidőm hasznos lekötése érdekében. A bébiszitterkedést már rég ki szerettem volna próbálni, de alkalmam még sosem volt rá (testvéreim felügyeletén kívül), és mivel a kihívásokat is szeretem, gondoltam miért ne itt Ausztriában kezdjem el. Regisztráltam egy internetes bébiszitterkereső oldalra, még azon a héten rám írt egy nagyon kedves fiatalos anyuka, akivel személyes találkozót, elbeszélgetést egyeztettünk. Alkalmasnak talált erre a „munkára”, tehát ténylegesen sikerült gyermekfelügyelőként hasznosítanom magam. Egy gyönyörű, szőke 6 éves Lukas nevű osztrák kisfiú vált az egyetem mellett heteim fénypontjává. Három hónapig minden szerdán 5 órát vigyáztam rá a késő délutáni órákban. A nyelvi nehézségek miatt eleinte nagyon féltem, de a kisfiú amilyen eleven és virgonc, olyan segítőkész is volt. Kártyáztunk, társasoztunk, legóztunk, építettünk, autóztunk, bújócskáztunk. Együtt írtuk a házi feladatot, verset tanultunk, este mesét olvastam neki. Számomra nagyon hasznos „munka”vagyis leginkább szórakoztató időtöltés volt ez. Sokat tanultam a kisfiútól és nagyon megszerettem.
Herr Kuschnigg az iskolai foglalkozásokon kívül számos hétvégi kirándulási lehetőséget szervezett az erasmusokonak többek között Bécsbe és Salzburgba is. Emellett szabadidőmben is fontosnak tartottam Ausztria megismerését, ezért hétvégente szívesen utaztam. Jártam Welsben, Salzburgban, sőt Passauban és Münchenben is. De ami a kirándulások során a talán a legjobb és legszebb helynek bizonyult az a gyönyörű, lélegzetelállító Hallstatt volt. Vasárnaponként, a kollégiumhoz közel elhelyezkedő, hatalmas és lenyűgöző linzi Dómba jártam szentmisére. A kollégiumban gyakran voltak beszélgetős, kártyázós estek, amelyeken legfőképp az erasmusos diákok vettek részt. Akik között voltak cseh, szlovák, spanyol, görög, angol, koreai és kínai diákok is. Sok osztrák hallgatóval is megismerkedtünk. A többi diákkal együtt részt vettünk Linz kulturális és szórakoztató rendezvényein. Például: mozi, kiállítás, és az Urfahranermarkt fesztivál. Majd decemberben az ünnepekre és az itthoni vizsgák teljesítése miatt utaztam haza. Ezután januárban visszatérve Linzbe a kinti tárgyakat is teljesítettem. Némelynél az órai munka volt befolyásoló hatású, némelynél pedig beszámolót kellett írni egy megadott témában. Majd az utolsó héten leginkább a papírok intézésén volt a hangsúly és a kinti félév lezárásán. Melyben természetesen az itthoni és a kinti koordinátor nagy segítséget jelentett.
Úgy gondolom, hogy ez a néhány hónap életem egyik legmeghatározóbb szakasza volt. Annak ellenére, hogy kintlétem alatt nagyon hiányzott a családom és a szeretteim, sok pozitív élménnyel gazdagodtam. Örülök, hogy a tanulmányaim során egy félévet Linzben tölthettem. Az életszemléletem, a látásmódom is kiszélesedett ez idő alatt, és a nyelvtudásom is sokat fejlődött. Véleményem szerint az ilyen hatalmas lehetőségeket mindenkinek meg kell ragadnia, hisz óriási jelentőséggel bírnak és számos új tapasztalatot biztosítanak számunkra. Jó szívvel ajánlom minden diáktársamnak, ezt a külföldi feledhetetlen tanulási formát!


Galéria