Élménydús félév Erasmus ösztöndíjasként Linzben

 

Képgaléria

A Linzben töltött négy hónapot sosem fogom elfelejteni...

 

És mindezt – hogy jelenleg itt vagyok – a véletlennek köszönhetem… Na és persze Babai Zsófia tanárnőnek. 

2011 szeptemberében voltam ebben a szép városban, a buszról pont láttam, hogy a Pedagógiai Főiskolát jelöli a tábla. Nem is tudtam arról, hogy Linzben van ilyen iskola. Mondtam anyukámnak, hogy de jó volna, ha lenne lehetőség itt tanulni. Mindez egy őszi hétvégén volt. Következő héten beszélgettem barátnőmmel az iskolában, és elmeséltem neki, hogy milyen szép város Linz, és mennyire kár, hogy ide nem lehet jelentkezni Erasmus-ösztöndíjjal. Barátnőm beszélgetett Babai Zsófia tanárnővel, és megemlítette neki, hogy a hétvégén Linzben voltam és teljesen magával ragadott a város szépsége. 

Másnap kaptam a Tanárnőtől egy e-mailt, melyben az állt, hogy mindenképp jelentkezzem Linzbe, mert ilyen lehetőség az életben csak egyszer adatik meg. Nagyon örültem neki… Majdhogynem örömtáncot jártam, boldogságom határtalan volt. 

Másik barátnőm – Réka – is jelentkezni szeretett volna Erasmus ösztöndíjjal erre a félévre, de ő Grazba. Végül megbeszéltük, hogy megváltoztatja álláspontját, és együtt pályázzuk meg a várost (Linz), s vele együtt a Főiskolát. 

December közepe környékén meg is érkezett az értesítés, miképpen sikeresen elnyertük a pályázatot. Ekkor már éreztük, hogy nincs több akadálya a kiutazásunknak. Szorgosan készültünk az útra. Az óvodai államvizsgát elsőkként, február elején letettük. Már csak a hetek, s végül a napok választottak el minket Linztől. 

Február  27-én reggel  8.00 óra körül Sopronból indultunk. Réka szülei voltak olyan kedvesek és autóval elhoztak minket. Rengeteg cuccunk volt, nem is tudom, hogy bírtuk volna, ha vonattal kell kiköltöznünk. Az időjárás nem kedvezett túlzottan nekünk, ugyanis hideg és esős idő volt. 11.00 óra körül már Linz külvárosában voltunk.

Nagy nehezen, de végül megtaláltuk a Főiskolát és vele együtt a kollégiumot is. A belvárostól kb. 20 percre van, egy nagy dombra – már-már mondhatni, hogy hegyre – kell „felmászni”. A kilátás innen nagyon szép, bár a város másik oldala inkább egy „Industriestadt”-ra hasonlít. Na, de ne kanyarodjunk el az eredeti témától…

 

A kollégium – mint a Bezerédj Amália kollégium is – a Főiskolával, azaz a campusszal egy területen található: Salesianumweg 5. Mi a D épületben lakunk. 

Amint megérkeztünk, néhány kérdezősködés után, találkoztunk az Erasmus koordinátor-ral, Herr Wolfgang Kuschniggal, aki éppen a többi külföldi diákkal beszélgetett: egy svájci és két ír lány. 

Megkaptuk a szoba kulcsait, befizettünk 100 eurót a kaucióra,

 illetve 50 eurót a szobakulcsra, de mindkettőt hazautazásunk előtt visszakapjuk.

A szobánk egészen pontosan a második emeleten található. Az ablaka egy nagy dombra néz, ami a napok elteltével egyre szebb és szebb, mivel tavaszodik. Szeretem reggelente a madarak csiripelését hallgatni, és néha még egy-egy veszekedő fácánt is látni. A szoba egyágyas, első benyomásra régimódinak tűnik, de ez a napok múlásával feledésbe merül. Ugyanis nagyon tiszta és azon kívül, hogy idősnek néz ki mondjuk a szekrény, nincs semmi probléma. Teljes mértékben meg vagyunk vele elégedve. A fürdő és a mellékhelység is kulturált, tiszta, ügyelnek a rendre. A takarítónő keddenként takarítja ki a szobát, üríti ki a szemetet, csütörtökön pedig felsöpör és szintén elviszi a szemetet. Ő is nagyon aranyos, bármilyen problémával lehet hozzá fordulni. „Sie ist unsere Stockwerkmama”. :) A konyha nagyon jól felszerelt, mindenkinek van egy zárható hűtőrekesze és egy fagyasztó ládája. 

 

Első nap felmentünk a „nagy dombra”, mert furdalt minket a kíváncsiság, hogy vajon milyen épület lehet ott a magasban, ami egy bástyához vagy valamilyen erődítményhez hasonlít. Kiderült, - a szintünkön lakó egyik osztrák lány ott tanít, és általa tudtuk meg -, hogy az egy privát általános iskola. Szóval első nap bejártuk az iskola környékét, ami valóban nagyon szép.

Amit igazán érdemes beszerezni:  „Aktiv Pass”!

Az elkövetkező napok az Erasmus-os diákokkal, a várossal való ismerkedésről, illetve a tantárgyak kiválasztásáról, egyeztetéséről, a diákigazolvány kérelmezéséről, az iskola feltérképezéséről szóltak… Már az első napokban érdemes elintézni az „Aktiv Pass”-t, ami által az ember különböző kedvezményekben részesül, pl.: olcsóbban tud ellátogatni múzeumba, jelentősen olcsóbban lehet megvenni a bérletet (10 euró/hónap), a szórakozóhelyekre is vagy ingyen/nagy kedvezménnyel lehet bemenni. Tehát e nélkül nem is lehet létezni. 

És hogy hol lehet kiváltani az Aktiv Pass-t? Először is mindenképpen legyen nálad egy igazolványkép, vagy inkább kettő, de lehetőleg három, mivel később még mindenképp szükséged lesz rá. Az Urfahr (a Duna másik partja) van a „Neues Rathaus”, oda kell bemenni. Csak annyit mondasz, hogy Aktiv Pass-t szeretnél igényelni és már intézkedik is az úr/hölgy. Illetve a személyazonosító igazolványodat se felejtsd a másik táskádban, ahogy azt én tettem… Szóval az Aktiv Pass-ra nem kell heteket várni, rögtön a kezedbe adják. És ezután mehetsz is bérletet vásárolni. Bármelyik Tabakban adnak, csak mondd, hogy Aktiv Passod van. Az érvényesítést pedig a busz/villamosmegállóban végezheted el. 

S ha ezek a dolgok megvannak, szállj fel egy villamosra és érezd úgy magad, mintha egy városnéző járaton lennél. Felülmúlhatatlan. 

Az iskola/kollégium és a belváros között a 27-es busz közlekedik, ami általában 10 percenként jön. A buszmegállót nem lehet eltéveszteni, a Campus bejárati kapuja alatt van.

A következő utad a már beszerzett bérleteddel a Pöstlingberg legyen! A másik oldalról lehet megtekinteni a várost. A hegyre a Pöstlingbergbahn visz fel, ami 5 euróba kerül/ne, ha nem lenne Aktiv Pass-od és érvényes bérleted. De mi erről nem tudtunk, ezért 1,5 órán keresztül másztunk fel a hegyre. Viszont elmondhatjuk, hogy megérte.

 

Na de most következzen a beszámoló kellemetlenebb része, az órák és a kötelességek. A tanárok nagyon rendesek, ugyanúgy ahogy Herr Kuschnigg. Mindenki segítőkész, és ezt nem csak azért írom, mert hogy így illene… Őszintén mondom, hogy tényleg! Eddig mindenki rendes, kedves, figyelmes és nem tudom jobban hangsúlyozni, segítőkész volt. Leültünk az Erasmus koordinátoros úrral, és megbeszéltük az órákat, hogy mit szeretnénk felvenni, mit ajánl, mi lehetséges, mi indul. Végül a kiválasztott 6 tantárgy helyet (mivel kettő nem indul) négyet vettünk fel. Én nagyon szeretem a kreativitásról, alkotásról, művészetekről szóló órákat, ezért a négy tárgyból kettő erről szól: Bildnerische Erziehung és Textiles Werken. A másik kettő pedig: Deutsch, és Bilder lesen, Geshichten sehen. Mivel mi az utolsó félévben vagyunk, sajnos nem tudunk befogadtatni egy tantárgyat sem Magyarországon. 

Az órák és a kirándulások, szabadidős tevékenységek mellett kijut nekünk az izgalomból és idegességből is, ugyanis vészesen közeleg a szakdolgozat leadásának időpontja. Ezért – ha kevésnek is tűnnek az órák – nincs túl sok időnk. De nem panaszkodhatunk, mivel a legjobb döntés volt, hogy itt vagyunk! :)

Kiállítások, bulik és szakdolgozat

Az első órákon mindig bemutatkoztunk, beszélgettünk az osztrákokkal. Hozzá kell szokni, hogy rákérdeznek: „Magyarországon diplomát adnak az óvodapedagógusoknak?” Ugyanis náluk szakközépiskolai képzés, és nem kapnak diplomát.

Ezen a csütörtöki – Textiles Werken – órán kiállításra mentünk, ahol a Comic Künstler-eknek volt tárlata. A többi ilyen órán nagyon klassz dolgokat készítünk, mint például csak anyagok felhasználásával  „ehető”  ételeket csináltunk. Nekünk – a svájci lánnyal – év végére egy sálat kell kötnünk.

A Bildnerische Erziehung órán eddig festettünk. Nagyon jó a hangulat, a Professorin segítőkész, mindenkihez odamegy.

Az első hétvégén, a szinten lakó észt és spanyol lánnyal beszélgettünk, aztán elmentünk egy szórakozóhelye, ami a Landstraßen, egészen pontosan a Passage nevű bevásárlóközpontban található. A hely neve: Remembar. Nem rossz, de nem is lehet mondani, hogy túlságosan jó, mivel nagyon sok az idős ember. Ezért aztán érdemesebb a Gelbes Krokodilba, vagy az A1-be elmenni.

A napok elteltével egyre több ismerősre tettünk szert. A következő héten, kedden bekopogtak osztrák lányok és invitáltak minket egy közös vacsorára. Összesen nyolcan voltunk, és nagyon jól szót értettünk. Itt ismertem meg azt a lányt is, aki már egy Volksschule-ban tanít. Igazán kedvesek és közvetlenek voltak.

Időközben megérkezett a másik két külföldi diák is: egy görög lány és egy kínai fiú. Ők csak angolul beszélnek, de rajta vannak az ügyön, hogy megtanulják a német nyelvet. :)

Általában a nagyobb „bulik” a Johannes Kepler egyemen szoktak lenni, ami a 2-es villamos végállomása. Egyik csütörtökön is ott voltunk, rengeteg fiatal, rengeteg egyetemista volt ott. Két teremben szólt a zene: az egyikben – nagyobban – house, mai slágerek, na meg német popzenék, a másikban pedig egy egyetemi zenekar lépett fel, ami egyszerűen szuper volt. 

Ezen a héten voltam a többi „exchange stundent”-tel egy találkozón, ami szintén a Johannes Kepler egyetemen volt. Az est folyamán megkóstolhattunk amerikai és angol jellegzetes ételeket, ugyanis a legtöbb résztvevője az estének amerikai és angol diák volt. De persze akadt spanyol, orosz, cseh és… még mielőtt elfelejteném: magyar is. Meg is ismerkedtem velük, sokat beszélgettünk. Nagyon jó fejek voltak, ők kicsit régebb óta vannak itt, Linzben, mint mi, ezért megosztották velem tapasztalataikat.

A következő héten, kedden utazunk vissza Sopronba a szakdolgozat leadása végett.  Érdemes igényelni a pályaudvaron „Vorteilskarte”-t, amivel egy éven keresztül  50% kedvezménnyel lehet utazni egész Ausztria területén, illetve ameddig elér az ÖBB keze, vagy vasútvonala. Mindössze 20 euróba kerül, de az a pénz, amit ez által meg tudunk spórolni, felbecsülhetetlen. Szóval érdemes beleinvesztálni.

Még csak alig egy hónapot töltöttünk Linzben, de biztosan állíthatom, hogy megérte jelentkezni! Ha valaki szeretne külföldön tapasztalatokat szerezni, megismerni más kultúrákat, tájakat, felfogást, életszemléletet, s nyelvtudásod „tökéletesítsd” és mindezt anélkül, hogy szenvednél a nyelv nehézségeivel… Ha nyitott, kalandvágyó, „bevállalós”, eltökélt, és persze társasági ember vagy, akkor mindenképp neked való az Erasmus! Nem fogsz csalódni benne, és ez az élmény valóban egy életre szól. :)

 

Martonfalvi Anita