Honvágy diagramm, hóember és életmentő pirítós

Január 25-én Budapesten, a reptéren már izgatottan várakoztunk a ,,Nagy utazásra”, ott még kihasználtuk azt a kis időt, amit a szeretteinkkel együtt tölthettünk. A repüléstől féltünk, hiszen egyikünk sem repült még. A gépen elfoglaltuk helyünket, és hát vártuk a csodát, hogy elrugaszkodjunk a földtől. Öv becsatol, hátradől, egymás kezét fogva kezdtünk neki, majd rájöttünk, hogy ez nem is olyan rossz. Sőt, élvezzük! A táj szép volt, lenéztünk a felhőkre, majd nem tudtuk szétválasztani az alattunk összemosódó tenger és felhőpamacsok határát. Az út 2 és fél óra volt, szerencsére zökkenőmentesen földet értünk. Miután megtaláltuk a csomagjainkat buszra szálltunk, ami egyenesen Birminghambe vitt. Az idő olyan volt amilyenre számítottunk, hideg és csapadékos (habár akkor nem esett, de az úton látni lehetett, hogy nem rég állt el). 

 

Megláttuk a várva várt tipikus angol téglaházakat, aminek láttán kellemes érzés fogott el, valahogy otthonosnak éreztük az új helyet. A kollégiumig taxival jöttünk, itt kedvesen fogadtak minket, megmutatták a szobáinkat. Miután lepakoltunk körbe vezettek az épületben található fontosabb helyeken (büfé, kollégiumvezetőség, recepció, könyvtár). Az utazás miatti fáradtság és az izgalom miatt ezekből nem sokat jegyeztünk meg, ezért ezt az utat később újra megtettük. A szobákba berendezkedtünk, vagyis a szállással kapcsolatban eleinte volt egy kis fenntartásunk, így 2 szobába rendezkedtünk be, egyben ahol aludtunk, és egyben amit ’nappaliként’ használtunk. Mára már mindhármunknak külön szobája van. A szobák alapfelszereltségűek, ágy, asztal, kisszekrény, ruhásszekrény és mosdókagyló. Utóbbinak külön története van, ugyanis a 2 külön lévő csap közül az egyikből forró, a másikból hideg víz jön, amivel a mai napig akad némi problémánk.

 

Az első napokban szervezett programokon vettünk részt. Megismerkedhettünk személyesen is Tinával, az itteni Erasmus koordinátorral, aki nagyon segítőkész és mindig megnevettet minket. Találkoztunk a többi Erasmusos diákkal, beszélgettünk, ismerkedtünk. Voltak közös, csoportos feladatok, amikor pl. mindenkinek a hazájára legjellegzetesebb dolgokat/ételeket kellett bemutatni. Az angol nyelv értése a különböző helyről érkező tanulók között kissé nehézkes volt, hiszen mindenkinek más az akcentusa, de idővel hozzászoktunk? Vannak diákok Belgiumból-, Ausztriából-, Kínából-, Spanyol-, Német-, Orosz-, Lengyel- és Olaszországból, valamint Hollandiából is. Tehát a csapat elég sokszínű, együtt szervezünk programokat. Az angolokkal való beszélgetés során szintén erősen kell figyelnünk, hogy mindent kihalljunk, megértsünk, de ebbe is bele kell rázódnunk és felvennünk az itteni ritmust. Találkoztunk Debbie-vel és Jane-nel is, kedvesen üdvözöltek minket és mondták, hogy bármiben szívesen segítenek. Láttunk egy homesick, azaz ’honvágy’ diagrammot, ami szerint az első hónap vége, valamint a harmadik hónap a legnehezebb. Úgy gondoljuk mi nem az átlagos tendencia szerint haladunk, hiszen nálunk az első éjszaka volt, amit nehezen viseltünk. 

 

Közösen elmentünk Oxfordba, megnéztük a nevezetességeket, a híres,,Harry Potter helyekre” azonban egyelőre még nem jutottunk el. Esténként gyakran a kollégium alatt lévő bárba megyünk, ahol beszélgetünk, billiárdozunk.

 

Az órák közül eddig csak néhány volt megtartva, valamint a héten döntöttük el véglegesen, hogy melyek azok a kurzusok, amiket fel szeretnénk venni. Az órákon az előadók figyelmesek, bármi kérdésünk van, nyugodtan feltehetjük. Részt vettünk egy angol szintfelmérőn, amin egy kapott szöveget kellett a saját nehézségi szintünkhöz viszonyítva különböző kategóriákba sorolni (könnyű, nehézkes, nehéz, érthetetlen), valamint az oktatóval beszélgetnünk. E szerint leszünk 2 csoportra osztva, és lesz angol óránk. Az órák mellett sok szabadidős tevékenység közül választhatunk, amik közül már többet ki is próbáltunk, mint pl. tollas, zumba, valamint a dráma csoport első találkozásakor is jelen voltunk.

 

Az időjárás az otthonihoz képest enyhének mondható, az itteni angliai időjáráshoz képest viszont hideg, volt mínusz is, de általában 0 fok körül van a hőmérséklet. Az eső eddig szerencsére elkerült minket, tegnapelőtt viszont havazott és ezt kihasználva gyorsan építettünk közösen egy hóembert. Itt bátran mondhatjuk, hogy a részvétel volt a fontos és nem az eredmény? Jól szórakoztunk.

 

Az ételekkel eddig nem igazán tudtunk megbarátkozni, nagyon sok az előre elkészített és olajos étel. A pirítós kenyér azonban mindig ,,megment” minket, és amikor csak tudunk (rászánjuk magunkat) főzünk, áldjuk az otthoni ízekre emlékeztető pirospaprikával elkészített zöldséglevest.

 

Az elkövetkezendő heteket nézve nagyon sok programunk van, sok helyre szeretnénk még ellátogatni, valamint megnézni a nevezetességeket és a kevésbé nevezetes helyeket is, mindenhol felfedezni valami újat. Élményeinket igyekszünk minél gyakrabban megosztani az otthoniakkal, valamint mi is ugyanakkora lelkesedéssel várjuk az újabb és újabb információkat Magyarországról.


Egy hónapja és három napja vagyunk Angliában...

Ma pontosan 1 hónap és 3 napja vagyunk Angliában.  Az idő nagyon gyorsan repül, követni sem tudjuk, már mindjárt itt a március. Az itteni órák mostanra rendeződtek, sikerült kiválasztanunk a számunkra érdekes, valamint az otthoni tárgyakhoz is kapcsolódó tantárgyakat.

 

Számomra a legkedvesebb a kortárs művészet óra, amelyre készítenünk kell egy úgynevezett ,,Sketchbook” nevű füzetet, amelybe beleírjuk itteni élményeinket, főként a kultúrával kapcsolatban, a már általunk látogatott múzeumokat, valamint beleragasztjuk az órán készített rajzokat, festményeket is. Az angol órák igazán hasznosak és közvetlen környezetben telnek, az oktatóval együtt beszéljük meg, hogy mi alapján épüljenek fel a következő hét órái, hogy mi az, amit mi elvárunk – magunktól és az órától is - és mindezt hogyan valósítsuk meg. Az előző órai témák az otthoni és az angliai egyetem közötti különbségek voltak, valamint írnunk kellett egy rövid beszámolót,,Az első benyomásom Angliáról” címmel. Következő alkalomra pedig egy általunk választott témából kell prezentációt tartanunk. Itt a létszám kicsi, 8-an vagyunk a csoportban, a többi órán átlagban 20 körül, valamint a testnevelés előadás az, amin többen, kb. 60-70-en.

 

Az iskola mellett azért a városnézésre is marad időnk, az első hónapban Birmingham belvárosát fedeztük fel, a nevezetességeket, múzeumokat, kiállításokat, stadionokat és természetesen a hatalmas bevásárlóközpont sem maradhatott ki. Meglepve láttuk, hogy a bevásárlóközpont – ami 4 emeletes- véges-végig tele van vásárolgató emberekkel.

 

A jó idő közeledtével egyre több ember, fiatal van az utcán, a város kezd életre kelni. Nemrégiben ellátogattunk egy kisebb helyi étterembe, ami nagyon hangulatos volt és egy igazi angol reggelivel kezdtük a napot, már amennyit a hatalmas adagból el tudtunk fogyasztani. Az erről készült képet a képgalériában láthatjátok.

 

Előre látható terveink között szerepel, hogy ellátogatunk Bristolba, Manchesterbe, valamint a tavaszi szünetben néhány napot töltünk Londonban. Az utazásokat alapos szervezéssel tervezzük meg, próbálunk mindent összeegyeztetni.  A többi diákkal egyre jobb és szorosabb viszonyt sikerül kialakítanunk, igyekszünk minél jobban megismerni a többieket és minél többet megtudni egymás országáról. Szerveztünk egy „nemzetközi vacsorát”, ahol mindenki a saját hazája egy jellegzetes ételét készítette el, majd közösen elfogyasztottuk őket. Mi úgy gondoltuk, hogy egy jó kis hazai paprikás krumplit készítünk, amihez Cintinek köszönhetően volt hazai Pick kolbászunk és pirospaprikánk is. Az igazi ízeket mégsem igazán sikerült eltalálnunk, talán a krumpli édes íze miatt. A többieknek viszont így is nagyon ízlett, mind elfogyott. Mi kóstoltunk olasz Gnocchit, ez egy paradicsomos tésztaféle, amit nagyon finomnak találtunk, valamint kínai édes levest is. Az utóbbi nagyon érdekes volt, hozzávalóként édes krumpli volt benne, valamint tört édes krumpli és rizsgolyócskák, aminek a közepében csoki töltelék volt. Soha nem éreztem még ilyen ízeket egyszerre egy levesben, amit Kínában desszertként fogyasztanak, de az igazat megvallva nem nyerte el tetszésünket.

 

Több szülinap is közeleg, valamint együtt ünnepeltük Edit születésnapját is, amire meglepetésként egy palacsintatortát sütöttünk. Hiszen egy szülinap nem szülinap születésnapi torta és gyertyák nélkül, így hát elkészítettük, óriási meglepetést okozva ezzel Editnek. Egy nagy képeslappal is kedveskedtünk neki, amire mindenki jókívánságokat írt.

 

A BPK-n a csoport társaknak februárban kezdődött a tanítás, így most elfogott minket a hiány érzése, de nagyon reméljük, és számítunk rá, hogy mielőbb találkozhatunk velük?
:-)


„Felemás” óvodai élmények egy privát óvodában

Teeny Tots Nursery School

 

Miután összeismerkedtünk egy magyar lánnyal, aki szintén a Newman University College-ban tanul és óvónőként dolgozik, felajánlotta segítségét, hogy ellátogathatunk egy óvodába. A Teeny Tots nevezetű óvoda egy privát óvoda. Debbie és Jane felhívták figyelmünket, hogy ez nagyban különbözik az átlag óvodáktól.

 

Az óvodai rendszer eltér az otthonitól, ugyanis a gyerekek óvodába egészen 1 éves kortól járhatnak. Ennek megfelelően volt 3 csoport. Az első 1-2 éves, a második 2-3 éves, a harmadik pedig 3-4 éves kor közötti gyerekeknek. Szerencsére mindhárom csoportba betekintést nyertünk.

 

A legnagyobb csoportban a létszám 20 körül volt, aznap többen hiányoztak. Játékok közül találtunk hangszereket, kisebb építőkockát, babákat, könyveket. Itt is, ahogy az iskolában is kell lennie egy vizes, valamint homokos területnek, ahol a gyerekek közül szinte mindig volt ott valaki. Volt egy kisebb tábla is, amire a gyerekek, a már megtanult betűket, szavakat gyakorolhatták. A csoportszobában 2 számítógép is volt, az egyiket játékra használják, anélkül, hogy beindítanák. A másik gép az írás tanulásában játszik szerepet, ugyanis ezen tanulják meg a gyerekek meg leírni a nevüket. Ennek a billentyűzete nagy és színes volt.  A leírt neveket és egyéb szavakat kinyomtatják és a falra teszik.  A csoportban nem volt fehér bőrű kisgyerek, amit először furcsának találtam, valamint volt egy kisfiú, aki nem beszélte az angolt, ezért, mint megtudtuk viselkedésével kisebb gondok vannak. A gyerekek játékába én is bekapcsolódhattam, amit nagyon élveztem. Egy kisfiú folyton odajött és azt kérdezte, hogy hívnak, de ő nem árulta el a nevét. Vele játszottam autósat, egy másik kisfiúnak pedig egy könyvet olvastam, habár inkább a kép volt az, ami lekötötte figyelmét. 

 

A magyar lány, Gabi javaslatára vonatosat játszottunk, egy kislány volt a masiniszta, aki szedte a jegyért a pénzt és a legjobb dolog volt, amikor vissza is kellett adnia. A vonatunk sajnos mindig lerobbant, ezért nem jutottunk el Londonba. Az óvodapedagógus, aki férfi volt, néhány gyereket arra tanított, hogyan kell a xilofonnal játszani, úgy, hogy a kezüket irányította, hogy elérjék a kívánt dallamot. A gyerekeknek ez nagyon tetszett.  Az asztalnál pedig egy tapsolós játékos mondókát tanultak. Gyakran énekeltek spontán, pakolásnál is, amit nagyrészt a pedagógusok végeztek. Váltócipő nincs, valamint egyenruhát sem kell a gyerekeknek viselniük. 

 

A falon egy nagyon hasznos játék volt, amit sajnos nem használnak. Egy vászonruha volt, amin ki voltak alakítva bizonyos ablakok, például idő, dátum, évszak, időjárás, és különböző lehetőségeket lehetett a hiányzó helyekre betenni. Ennek segítségével a gyerekek sokat tanulnának. 

 

Gabitól megtudtuk, hogy kötött foglalkozások nincsenek, mert a fő szempont, hogy a gyerek azt csinálhasson, amit ő szeretne. Ez viszont nem mindig jó, hiszen ha például festésre került a sor,- amit a gyerekek nagyon élveztek-  nem biztos, hogy magától is eszébe jutna. Ami kötött jellegű, az az ebéd, valamint az előtte való udvaron tartózkodás, ez viszont nagyon ritkán van, előfordul, hogy amikor csak heti 1 alkalommal történik meg. Az udvar területe kicsi, van mászóka és betonozott rész, ahol biciklizhetnek és motorozhatnak. Ami szintén nagyon meglepő volt, az az összes csoportszobában megtalálható akváriumban lévő nagy csiga. Ezt a gyerekek időnként kivették, megsimogatták, majd tovább játszottak.

 

A legkisebbeknél különösen éreztem magam, ugyanis nálunk ők bölcsődésnek számítanak. A gyerekek beszélni még nem tudtak. Itt 3 dajka volt a gyerekekkel. A létszám kicsi volt, kb. 10-15 gyerek, itt csupán egyetlen fehér bőrű kisfiú volt. Amikor én a csoportba érkeztem, ebédhez készülődtek. Kimentek kezet mosni, majd asztalhoz ültek. A dajkák a 12 órai étkezést ,,Dinner”-nek, vacsorának hívták, valamint a desszertet „pudding”-nak, azzal a magyarázattal, hogy a gyerekek ezekhez a szavakhoz kapcsolva értik meg, hogy ezek az ételhez, étkezéshez kapcsolódik. Ezt sajnos nem igazán értettem. Az étkezésben több gyereknek is segíteni kellett. A desszert néhány szem gyümölcs volt (alma, körte, szőlő), amit néhány gyereknek csak az asztalra tettek a tányér helyett. A megfelelő higiénia nem volt megtartva, ugyanis nagyon sok volt a megfázott a gyerek, a dolgozók viszont gyakran nem vették észre, hogy a gyereknek folyik az orra és segítségre lett volna szüksége. Az egyik dajka meg is jegyezte, hogy úgy érzi magát, mintha kórházban dolgozna.

 

Ebéd után, aki hamarabb végzett az elmehetett, nem várták meg egymást a gyerekek. Altatásnál ágyként kék matracot használtak egy lepedővel leterítve, egyen párnával és takaróval. Egy kislány és egy kisfiú volt, akik nem aludtak, velük én voltam, míg a többieket altatták (ölbe véve, simogatva). 

 

A középső csoporthoz alvásidőben értem, 2 kislány maradt, akik nem aludtak, ők a szobában játszottak, szabadon hangoskodhattak attól függetlenül, hogy a többiek mellettük aludtak. A csoportszoba berendezése nagyon barátságos volt, a falakon a gyerekek műveivel.

Valamint volt egy kislány, aki legkisebbként volt egy külön szobában, ő egy hónapos volt.

 

Érdekes és új tapasztalatokkal gazdagodtunk, nagyon örülünk, hogy mindezt láthattuk.


A március főként a tanulásról szólt...

Már a harmadik hónap is eltelt, amit Birminghamben tölthetünk.

A március főként a tanulásról szólt, ugyanis testnevelésből egy tesztet írtunk, ami leginkább a testnevelés óra céljáról és összeállításáról szólt általános iskolás gyerekek részére. Ezt a számítógépem végeztük, a feltett állításra vagy kérdése kellett kiválasztani 3 lehetőség közül a megfelelőt. Szerencsére mindhármunknak jól sikerült. Ez azonban csak egy része volt a teljes felmérésnek. A tavaszi szünet végén be kell adnunk egy órai tervezetet, aminek 7 percesnek kell lenni, bemelegítéssel és főrésszel együtt, azzal a sporttal kapcsolatban, amit mi választunk. Ennek tanítását kell leírnunk, majd megvalósítanunk. Az oktató nagyon kedves és segítőkész, valamint a többiek is, hiszen gyakorlati órákon mindig be is mutatják mi a feladat, miközben elmondják.

 

Angolból hétről hétre van valami feladatunk, általában egy rövidebb fogalmazás írása, amit az órákon együtt ellenőrzünk és javítunk. Nemrég készítenünk kellett egy prezentációt, ennek néhány percesnek kellett lennie. A téma bármi lehetett. Edit Magyarországot mutatta be a fölrajzi elhelyezkedéssel kezdve a hírességekig, Cinti a magyar sportolókról, én pedig a zenéről tartottam. Kodály és Bartók neve többek számára is ismert volt. Egy másik feladat szerint interjút készítettünk itteni diákokkal. A kérdéseket együtt találtuk ki, majd egy hetünk volt, hogy 3 angol diákkal elkészítsük. Az interjút hanganyagként rögzítettük, hogy vissza tudjuk hallgatni, és amit esetleg nem értettünk, elemezhessük. Ez nagyon hasznos, valamint élvezetes volt.

 

A művészeti óránkon szintén prezentációt kellett tartanunk, ami 5 kortárs valamint 5, Angliát hagyományos szempontból jellemző fényképből állt. Érdekes volt, hogy kinek mi jelenti a hagyományos Angliát, valamint kortárs alkotásként az utcán lévő graffitiket.

 

Ebben a hónapban több látogatónk is volt, aminek nagyon örültünk. Először Edit barátai érkeztek meg, otthoni híreket és ételeket hozva. Ők kirándultak Manchesterbe, valamint Londonba is ellátogattak. Ezt követően Cinti bátyjáék jöttek és felejthetetlen élményként gazdagodva focimeccsre mentek. Edit és Cinti a tavaszi szünetre hazamentek, azóta már az otthoni környezetet élvezik szeretteikkel. Én szerettem volna kihasználni ezt a rövid időt, ezért itt maradtam. Először egy csoporttársam, majd a szüleim jöttek ki, így én sem voltam egyedül és láthattam az otthoniakat.

 

A többi erasmusos diákkal a kitűzött célok közül megvalósítottuk a kirándulást Bristolba, ami gyönyörű volt. Számomra az eddig látottak közül ez a város tetszett a legjobban. A hely hangulata nagyon magával ragadó, valamint az épületek és a kilátás is. Nagyon örülök, hogy ilyen jó kis nemzetközi csapat alakult ki, hiszen ez nagyon sokat számít. Ha együtt vagyunk, mindig jól érezzük magunkat. Általában a spanyol, olasz, belga és kínai lányokkal utazgatunk, de a többiek felé is nyitottak vagyunk és szívesen fogadjuk a közös programokat.

 

Ellátogattunk Chesterbe, ami szintén szép volt, itt főként a napfény hatása alatt voltunk, hiszen gyönyörű napsütéses időt fogtunk ki, aminek nem is tudtunk ellenállni, egyszerűen csak élveztük a melegét és ültünk a fűben.

 

Az idő március végén nagyon meleg volt, az itteni diákok bikiniben napoztak a fűben, de már mi is elértük a pulcsi nélküli öltözködést, valamint előkerülhettek végre a topánák. Azóta azonban az idő hűvös és szeles, egyre gyakrabban szemetel az eső, az igazi angliai tavasz. A természet gyönyörű, minden zöld, a fák virágba borultak és a kertek tele vannak jácinttal, valamint nárcisszal.

 

Húsvét idején, hogy ezt ne töltsük egyedül, Joannánál, a lengyel lánynál ültünk össze, főztünk, sütöttünk, beszélgettünk, kártyáztunk. Nagyon családias hangulatban töltöttük el az elmúlt néhány napot. Hogy az elkövetkezendő napokban se unatkozzunk, 6-an Londonba utazunk, hogy felfedezzük a várost, 4 napot töltünk majd ott. Pontos tervet készítettünk mindarról, amit meg szeretnénk nézni.

 

A még ránk váró élményeket izgatottan várjuk. A már átélt pillanatok után pedig sokszor eszembe jut, hogy ez valóban egy életre szóló tapasztalat, és hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy ennek részesei lehetünk.


Utolsó beszámoló Birminghambol, a május 12-ei hazautazás előtt:

A tavaszi szünet után és a vizsgaidoszak felé közeledve több beadandót, esszét is kellett írnunk. Angolból 7 rövidebb fogalmazást adtunk be, ezek felét év közben folyamatosan írtuk és órán ellenoriztük. A hátralévoket pedig a tavaszi szünetrol, az egyik órán nézett, Margaret Tatcher életérol szóló filmrol - The Iron lady - írtuk, valamint egy még év közben megtartott prezentációnkról. A Culture and Identity in Modern Britain c. órára egy 2000 szavas esszét kellett írnunk. Ennek témája szabadon választott volt. Edit a mesékrol írt, Cinti a futball huliganizmusról, én pedig az ünnepekrol Angliában és Magyarországon. Ennek eredménye egyenlore nincsen. Ugyanerre az órára kellett még készítenünk egy plakátot, ez csoportos munka volt a többi erasmusos diákkal. 

 

Én 2 belga és egy spanyol lánnyal a különbözo vallásokról csináltam, Edit és Cinti és egy orosz lány Maria pedig az angol szokásokról. Utolsó órán egymás munkáit néztük meg. Nagyon érdekes volt látni, hogy ki milyen témában és milyen érdekesen készítette el. Egy másik angol órán egy 5 perces összefoglalóval kellett készülnünk, ez a szóbeli felmérés része volt, magnóra lett véve.

 

Egy másik esszé testnevelés órára kellett írnunk, ez 750 szavas és a már megtartott óránkat kellett véleményezni, kiemelni az erosségeket, gyengeségeket. A tanulás nagy része már le is ment, mindössze egy óránk van hátra, ez szerdán lesz, rajz. Erre egy 10 perces szóbeli beszámolóval kell készülnünk és mellé PPT-t készítenünk. Ebben az eddigi munkánk, a tapasztalatok, az órán tanultak és az általunk látogatott múzeumok szerepelnek.

 

A mai nap tanítás nélküli volt, ugyanis május 7-e úgynevezett Bank Holiday. Holnap érkeznek Koloszár Ibolya tanárnoék, oket már izgatottan várjuk, lehetoségünk lesz találkozni velük, valamint közös programokon is részt vehetünk.

 

Üdvözlettel:

 

Borbás Réka

Szabó Edit Boglárka

Tóth Cintia